Miközben a fogkrémek összetevőjét tanulmányoztam, észrevettem, hogy egy lány nagyon méreget, oda-odanéz, aztán végül meg is szólított.

- Figyelj, te nem véletlenül a Kriszta húga vagy, aki ide járt az x suliba és itt laktok az y utcában, a középiskolában két évfolyammal alattam jártál.
- Nem, biztosan csak hasonlítok rá. Én nem idevalósi vagyok, és nincs Krisztina húgom..
A lány továbbra is kitartóan vizslat, majd ennyit válaszol: Deeee, biztosan te vagy!

Ebből csak annyi a tanulság, hogy van, aki sosem fogja meghallani, amit mondasz és ragaszkodik a saját hiedelmeihez, bármennyire is ellentmondanak a valóságnak.